Szeptember & Október & November | Összefoglaló és tervek télre - 2022

 

Ismét eltelt egy ősz, de már belépve az advent várakozással teli időszakába hamarosan eljön a karácsony, és onnan csak egy szempillantás az év vége. De ne szaladjunk ennyire előre!

Augusztus utolsó napján hazaköltöztem a Siófokon töltött nyaram után. Alig pakoltam ki, már el is kezdődött az egyetemi harmadévemre való hangolódás a tárgyfelvétellel, szeptember 12-én pedig ismét beültem az iskolapadba. Rendkívül furcsa volt újból az egyetemen lenni és a Neptunnal küzdeni, mégis euforikus hangulattal töltött el. Hamar belelendültem, azóta pedig nagyon sok prezentációt tartottam, beadandót írtam és kötelező olvasmányt olvastam, de mindezt újult erővel csinálom - még az ógörög tanulást is élvezem! 

Még októberben színházban is jártam: a Vígszínház legújabb előadást A kastélyt néztem meg, ami számomra azért volt fontos, mert Kafkából írom a szakdolgozatomat, így megkezdtem az arra való hangolódást. Két könyvbemutatón is jártam az ősszel - szeptemberben Anne L. Green: Keserűen édes c. regénye jelent meg, amit én már olvastam nyáron, de azért szuper volt az írónővel ismét találkozni, novemberben pedig Carrie Cooper: Viszlát, józan ész! c. kötetének volt a bemutatója, melyben a szerző új távlatokkal ismerkedett meg. Sajnos a többi könyvbemutatóról lemaradtam az óráim miatt, de majd bepótolom december 4-én az Álomgyár kiadó 10. szülinapi buliján, így nem keseredtem el.

Ősszel 11 regényt olvastam el - ebben nincsenek benne a drámák és az egyetemi olvasnivalók.
Kezdtem Stephanie Garber: Caraval c. kötetével az évszakot. Annyi jót hallottam már róla, épp ideje volt, hogy megismerkedjek vele, és bevallom, teljesen elvarázsolt az írónő által alkotott cirkuszias, ugyanakkor veszélyes világ. Ezután előolvashattam a már említett Viszlát, józan ész! c. regényt Carrie Cooper tollából, melyen most már ott virítanak a soraim! Az októbert a Csinos játékbabák sorozat 3. és 4. kötetével nyitottam meg, a Csinos új babácskával és a Tönkretett babácskával. A szerzőpáros a brutalitást egy újabb szintre emelte ezekben a könyvekben, és jócskán kell ahhoz gyomor, hogy az ember végigolvassa őket. Ugyanakkor én megláttam bennük azt a didaktikus sémát, ami talán szándékosan, talán csak véletlenül, de jelen van a történetben. Majd a fenti okokból Kafka életével ismerkedtem meg Michael Kümpfüller: Az élet gyönyörűsége c. regénye nyomán, aki bemutatja a szerző utolsó éveit és a szerelmét Dora Diamonttal. Ezután belemerültem Kafka: A kastély c. írásába az előadás után - kíváncsi voltam, mennyiben tér el az alaptól Bodó Viktor rendezése, mennyi csupán interpretáció a részéről. (Erről a kérdésről írtam az egyik szemináriumi dolgozatomat A színház és a társművészetek kurzusomra.) Kis kikapcsolódásként a kezembe vettem Kasie West: Helyek, ahol még nem jártunk c. könyvét, ami valóban egy könnyed történet volt, amibe belemerülhet az ember. Aztán a novembert R. Kelényi Angelika újdonságával, a Manna Marinával nyitottam. Szerintem az egyik legjobb regénye lett az írónőnek, igazi ösztönző alkotás. Utána a görög mitológia vizeire eveztem Claire North: Ithaka c. könyvével, mely azt az időszakot helyezi új megvilágításba, mikor az Odüsszeia címszereplője távol van Ithaka szigetétől, és Penelopé királynőhöz kérők sokasága érkezik. Majd könnyed, egy délutános kikapcsolódás volt Elle Kennedy: A játszma c. újdonsága, amibe már az első sorokban beleszerettem. Külön öröm, hogy karácsonyra megérkezik a Briar U. sorozat folytatása, A kihívás címmel. Végül, de nem utolsó sorban az Álomgyár kiadó legújabb fantasy történetével zártam az évszakot, Shannon Mayer és Kelly St. Clare szerzőpáros Méz és hamu udvara c. kötetével, melynek bár az alapötlete szuper, a kidolgozottsága lehetett volna alaposabb is.
Ezeken kívül nem voltam híján filozófiai olvasnivalókban sem - Descartes, Spinoza, Husserl, Tengelyi, Merleau-Ponty írásait is olvastam, valamint jónéhány drámát is, mint a Kovács ikre Jégtorta c. darabja, Ibsentől a Nóra és a Hedda Gabler, Pintér Béla A sütemények királynője, Beckett: Godot-ra várva, Tasnádi István: East Balkán, csak hogy színes legyen a paletta.

 

Ebben a három hónapban 17 könyvet sikerült beszereznem - ezek között van (elő)rendelés, recenziós és előolvasási példány, molyos vásárlás, kihagyhatatlan akció is.

🕮 Anne L. Green: Keserűen édes
🕮 Ker Dukey & K. Webster: Csinos új babácska
🕮 Ker Dukey & K. Webster: Tönkretett babácska
🕮 George R. R. Martin: Tűz és vér
🕮 George R. R. Martin: Kardok vihara
🕮 George R. R. Martin: Varjak lakomája
🕮 Sarah J. Maas: Ég és lélegzet háza
🕮 Colleen Hoover: Layla
🕮 Colleen Hoover: Minden tökéletesed
🕮 Elle Kennedy: A játszma
🕮 Franz Kafka: A kastély
🕮 Szentesi Éva & Péterfy-Novák Éva: Damaszt és paprikás csirke
🕮 R. Kelényi Angelika: Manna Marina
🕮 Claire North: Ithaka
🕮 Shannon Mayer & Kelly St. Clare: Méz és hamu udvara
🕮 Budai Lotti: A parfümkészítő
🕮 K. F. Breene: A rózsák romjai

És még nincs itt a vége, ugyanis előrendeltem a Könyvmolyképző kiadó újdonságaiból is egy csokorral...

Ősszel 12 filmet néztem meg - ebből 3-at moziban. Ezek az élmények természetesen a kihagyhatatlan After 4 - Miután boldogok leszünk, a Nincs baj, drágám! Harry Styles-szal a főszerepben illetve a legújabb Marvel-csoda, a Fekete Párduc 2. - Wakanda Forever voltak. Mindet nagyon szerettem, a Miután szériát amennyire megvetettem az elején, annyira a szívembe zártam így hamarosan a végére érve - habár azt vártam, hogy a könyvhöz hasonlóan kerek egész történetet kapunk, így nagyon meglepett a függővég az utolsó percekben. Hogy fogom így kivárni a Mielőttöt? A Nincs baj, drágám!-at azóta újranéztem az HBO Maxon, mert annyira megkedveltem a történetet. Szuper szereplőgárda, izgalmas cselekmény, ugyan Beának kevésbé tetszett a kompozíció. A Fekete Párducról pedig nem is akarok sokat beszélni, igazi csoda volt. Megindító, kellően dramatikus és fordulatos. Ráadásul azóta rá is kaptam a betétdalaira a Spotify-on. Természetesen megnéztem előtte az előzményét és a Thor: Szerelem és mennydörgést még egyszer a Disney+on. Ez utóbbit remélve, hogy másodjára jobban fog tetszeni, de sajnos nem így történt, sőt... A szeptember 1-je - mint sokaknál - nálam is egyenlő a Harry Potterrel és a Roxforttal. Megnéztem így tehát ismét a Bölcsek kövét. Nagyon érdekelt a közkedvelt új Elvis film, melyben Austin Butler alakítja a legendás énekest. Ha már életrajz, akkor megnéztem a Machine Gun Kellyről készült dokumentumfilmet is, ami miatt hetekig csak tőle tudtam zenéket hallgatni. Majd adtam egy esélyt Az elveszett város című romantikus vígjátéknak, az új Netflix-adaptációnak, A Jók és Rosszak iskolájának, ami felülmúlta az elvárásomat, mitöbb az olvasmányélményemet is. Nagyon színes a képi világa, de közben nem mutatkozik túlságosan művinek. Végezetül pedig nem hagyhattam ki Enola Holmes kalandjainak folytatását sem.

Áttérve a sorozatok világába - mindenki kösse fel a nadrágját, ugyanis egy fangirl litániája kap helyet ebben a bejegyzésben. Bár a nyári eredményeimet nem múltam fölül, mondjuk közel jártam hozzá, de szám szerint 482 epizódot néztem meg. Ebből viszont 85 a Sárkányok háza. Úgy bizony. A csupán 10 részes sorozatot képes voltam számtalanszor újranézni. A Trónok harca világa számomra mindig egyfajta otthon-érzést ad, ráadásul én eddig is szimpatizáltam a Targaryen családdal, így ez a spin off széria nálam teljesen betalált. A szereplőgárdát tökéletesen eltalálták - Matt Smith mint Daemon Targaryen biztosan elrabolja mindenki szívét, Paddy Considine olyan Viserys király volt, hogy még maga Martin papa is leborult az alakítása előtt, valamint Rheanyra és Alicent gyerek és felnőtt színészei is nagyszerűen passzoltak egymáshoz. Sokan nem szerették, hogy lassan építkezik a történet, minden egyes epizód lépésenként visz bennünket előre a Sárkányok táncának nevezett összecsapáshoz, fivér és nővér harcához, amikor egymás ellen fordulnak a zöldek és a feketék. Imádtam a rengeteg könyvbéli és jövőre való utalást, melyekkel mi már tisztában lehetünk. Megvolt a varázsa annak, hogy a Sárkányok házát és a Trónok harcát párhuzamosan néztem, és sokszor más megvilágításba helyezte az egyik a másikat. Ahogyan a régi szép időkben, most is alig vártam a hétfő hajnalokat, hogy láthassam az új részeket, de addig is mindig újranéztem a korábbiakat, a frissekkel pedig sosem tudtam betelni, még aznap többször is levetítettem magamnak. Gyönyörű bemutatása a Sárkányok háza az emberközi kapcsolatoknak, rendkívül koherens történet, amiből nem akartam kiszakadni. És így várjak két évet a folytatásig? Gyötrelem.

Amiről még szeretnék szót ejteni, az Manifest befejező évadának első fele. Furcsa, de annál jobb 10 rész volt, kíváncsian várom, mivel zárják le Stone család történetét. Valamint a Jóbarátok után nagy űr maradt a lelkemben, és hiányzott egy sitcom, amit nézhetnék. Így találtam rá A semmi közepénre, ami mindenkinek bemutatja, hogy létezik zűrösebb család is a sajátjánál.

Kicsit rémisztő, hogy már csak egy hónap van hátra 2022-ből, de tekintsünk egy kicsit a jövőbe...

December 4.
Álomgyár Kiadó 10. születésnapi rendezvénye

December 12.
Megkezdődik a vizsgaidőszak

December 17.
Margaret Island koncert
Akvárium Klub

December 28.
30Y koncert
Akvárium Klub

Mindenkinek csodaszép ünnepi készülődést kívánok!

Barby