Szeptember & Október & November | Összefoglaló és tervek télre - 2020

Hihetetlen, hogy az ősz is tovalibbent már 2020-ban, ám még hátravan az egyik kedvenc időszakom, az advent és a karácsony.

A nyár után az ősz sok változást hozott mind járványügyileg, mind pedig az én életemben. Elsőként említeném, hogy megszereztem a jogosítványt - így már rózsaszín plasztikkártyával az irataim között furikázok mindenfele. Több mint egy év kitartó munkája végre meghozta gyümölcsét. Rögös út volt, de a végére értem!

A kiszámíthatatlanság visszatért az életünkbe, csak akkor hittem el, hogy ismét színházi nézőtéren ülhetek, amikor ott voltam. A tavaszi előadásokat most pótolta a Vígszínház, és szerencsémre még az újabb zárlat előtt sikerült az összes színrevitelre eljutnom, amire korábban jegyet vettem.  Szeptemberben Dorka könyvmoly barátnőmmel voltam megnézni A padlást, aminek egyszerű történetiségét mégis a magaslatokba emelte a színészek játéka. Wunderlich József nagy kedvencem amúgy is, de a színtársulat minden tagja kitett magáért és nagyszerű volt ezzel a darabbal visszatérni a színházi szférába. Októberben végre valahára én is megtekinthettem A nagy Gatsbyt. Judit barátnőmmel mentünk el rá, aki amúgy a Pandalány olvas bloggerinája is egyben. Igazán modern feldolgozás volt, ám nagyszerűen visszaadta a '20-as évek varázsát - fantasztikus előadás volt. Végül pedig novemberben én is eljutottam a mindenki által nagyon dicsért Pál utcai fiúkra. Nagyon kíváncsi voltam több okból is. Egyrészt nem lehetett róla negatívat hallani, mindenki imádta, aki megnézte, jegyet pedig nem is lehetett kapni rá. Másrészt pedig a darab életében is változások mentek végbe- az ikonikus Nemecsek-karakter, Vecsei H. Miklós otthagyta az előadást, és több szereplőt is váltásban játszanak ezentúl. A csalódottságomat pedig valószínűleg ennek a kettőnek az elegye alkothatta. A színrevitel nagyszerűsége megvolt, a díszlet különösen tetszett - ahogyan Grundból egyszer csak osztályterem lett, majd Füvészkert. A színpad előterében egy vízzel teli árok volt, a színészek pedig nem féltek attól, hogy csurom vizesek lesznek, szerintem jól kihasználták ennek a medencének az adottságait. Ám az előadás mégsem volt számomra átütő. Hiányzott a régi, ikonikusnak mondható csapat, mely már össze volt szokva. Szétcsúszást érzékeltem, és ez vezethetett a csalódottsághoz. 

Szeptember 14-én megkezdtem az egyetemen a másodévemet, mely rengeteg fáradalommal járt. A suli hibrid oktatással kezdte a szemesztert, de ez rendkívül kaotikusan ment. Limitálták, hány diák tartózkodhat a teremben, ám ez még egy 16 tagú specializációnak sem volt elég. Pedig ez még azért elég kevés főnek számít, mégsem lehettünk egy légtérben mindannyian. Valamiféle forgó rendszert találtak ki - egyszerre 6-8 fő lehetett a teremben a tanárral együtt, a kint rekedt tanulóknak pedig online közvetítették az órát. De ezzel a várva-várt rend (amit szerény személyem remélt, hogy az órarenddel végre beáll majd), az elmaradt. Hiszen minden hét így másként telt - és ez nem kevés bonyodalmat okozott. Az egyetem abban (többek között) különbözik a gimnáziumtól, hogy az előadások nem kötelező jellegűek, csupán ajánlott rajtuk a részvétel. Ebből következik, hogy kiszámíthatatlan, hogy ki mikor szeretne bejárni, ki akarja az egész szemeszterben online hallgatni, vagy éppen ki engedte már el a tárgyat az első héten, hogy majd foglalkozik vele a vizsgaidőszakban. Követhetetlenné és rendszertelenné vált az élet, amibe én majdnem mentálisan beleroppantam. Nekem kell a kiszámíthatóság, különben spontán öngyulladásba kezdek. Ráadásul bármikor közölhették, hogy akkor átállunk teljesen online oktatásra, de senki sem tudta, mikor fog bekövetkezni, csak számítani lehetett rá. Egy szó mint száz, az első hetek nagyon kemények voltak, vagyis inkább az első hónapok. Rá kellett jönnöm, hogy nem bírom egyedül, és muszáj a szaktársaimra és barátaimra támaszkodnom, mert nélkülük valóban elmegyógyintézetben fogok kikötni. Mikor ezt megbeszéltük, és eloszlottak a terhek, sokkal jobb lett ez a kaotikus világ. Niki, Daniella, innen is üzenem, hogy nélkületek nem ment volna! Novemberben viszont kihirdették a távoktatásra való átállást, ami végre egyfajta stabilizációt hozott a mindennapokba, emiatt egyáltalán nem bántam ezt a döntést. Annak örülök, hogy tavaly még nem volt ez a pandémia, és volt egy olyan szemeszterem, amikor megtapasztalhattam, milyen is egyetemistának lenni. Ezért is sajnálom a mostani elsőéveseket, mert ők az igazi egyetemista életérzést még nem sajátíthatták el. 

Ám nem csak az ősz, hanem 5 év repült el szélsebesen! A Kitablar idén októberben ünnepelte az ötödik születésnapját! Hihetetlen, hogy már ennyi idő eltelt azóta, hogy megnyitottam az oldalt, és felkerült az első könyvértékelés Anna Todd - Miután c. regényéről. Remélem, még sok-sok könyvélményt átélünk együtt, srácok!

A nyári visszaesést most egyfajta szárnyalás követte. A szakirodalmon kívül 20 könyvet sikerült elolvasnom, illetve ezekkel együtt megszereztem a 100 elolvasott műért járó kitüntetést is! Augusztusban még csak remény volt, de most ősszel valósággá is vált ez a célkitűzés.

Olvastam romantikus regényeket csipetnyi erotikával:
Anna Todd - Miután összecsaptunk
Vi Keeland - Csak szex
Whitney G. - Alapos kétely
Anne L. Green - Joyce csapdájában
Sarina Bowen - Keserédes

Verseskötetet:
Grecsó Krisztián - Magamról többet

Történelmi romantikus regényt:
R. Kelényi Angelika - A lánynevelde 2.

Krimit:
Kylie Brant - Csinos kis táncoslányok

POKET zsebkönyvet:
F. Scott Fitzgerald - A nagy Gatsby

Nyári, kalandokkal teli romantikus történetet:
R. Kelényi Angelika - Róma, Róma

Ifjúsági regényt:
Leiner Laura - Bízz bennem

Fantasy történetet:
Holly Black - A gonosz király

Újraolvastam egy nagy kedvenc könyvsorozatomat
a befejezőkötet megjelenése alkalmából:
Vivien Holloway - Winie Langton sorozat

Mesterkulcs
Tolvajbecsület
A hóhér kötele
Tolvajok kézikönyve
Mechanikus farkas
Forgandó szerencse
Mint az óramű

És kaptam előolvasási felkérést is:
Sienna Cole - Ahol a százszorszépek nyílnak

Kiemelkedő ezek közül Sienna Cole alkotását mondanám. Az írónő ismételten letaglózott, a stílusa magával ragadott, teljesen a bűvkörébe vont az Ahol a százszorszépek nyílnak. A romantika és a krimi/thriller elemét nem egészen maga mögött hagyva, de egy újfajta zsánerben próbálta ki magát, ez pedig a lélektani dráma kategóriája. Nagyszerű alkotás lett, nemcsak az évszakban, de a 2020-as év egyik kiemelkedő olvasmánya is volt számomra. Másképpen emelném ki Leiner Laura legújabb regényét, a Bízz bennemet. Eleinte el sem akartam olvasni, nem gondoltam volna, hogy tud újat mutatni egy újabb Iskolák Országos Versenye trilógiával, mégis így történt. Bár nem volt hibátlan kötet, meg tudott lepni ismételten az írónő.
Csalódásból is kijutott pár ebben az évszakban. Méghozzá két régóta halogatott regénnyel kapcsolatban érzek így. Mindkettőben több rejlett szerintem, de se Whitney G., se Sarina Bowen nem hozta ki szerintem a történetéből a maximumot. Mind az Alapos kételyt, mind pedig a Keserédest egy olyan túlzottan erotikus vonal felé vitték el az írónők, amit már nem tartottam helyénvalónak, hiszen a történet rovására ment mindez. 

Ősszel 16 kötettel lettem gazdagabb. Hála a Könyvmolyképző kiadó kihagyhatatlan újdonságainak és akcióinak, melyeknek nem tudtam egyszerűen ellenállni. De emellett rendeltem elő Librin és Lírán is, illetve kaptam egy szép recenziócsokrot is. És persze egy igazán szórakoztató színező boldog tulajdonosa lettem születésnapom alkalmából, ami a "Maradj otthon a p*csába, és színezz" címet viseli. Mit ne mondjak, volt egy pár stresszes napom, amikor elővettem és óvodás módjára színezgettem. 

R. Kelényi Angelika: A lánynevelde 2.
R. Kelényi Angelika: Róma, Róma
Papp Csilla: Ha/Mar
Kylie Brant: Csinos kis táncoslányok
J. L. Armentrout: Zuhanj velem
Marissa Meyer: Cinder
Marissa Meyer: Scarlet
Mary E. Pearson: Tolvajok esküje
Holly Black: A gonosz király
Holly Black: A semmi királynője
Anne L. Green: Baljós szitakötő
Anne L. Green: Joyce elméjében
Mariana Zapata: Kedves Aaron!
Ker Dukey – K. Webster: Elveszett babácskák
Vivien Holloway: Mint az óramű

Nem sokkal, de kicsit többet filmeztem ősszel, mint nyáron. Eléggé meglepő módon. 34 filmet néztem összesen, és legnagyobb örömömre kétszer eljutottam moziba is. Bea barátnőm, a Könyvekbe burkolt világ bloggerinája elvitt születésnapom alkalmából a legújabb After filmre, a Miután összecsaptunkra. Meglepő módon sokkal jobb adaptáció lett, mint az első rész volt. Talán most olvasták is a könyvet a készítők. Másodjára pedig a magyar Hab c. filmet néztük meg egy barátnőmmel. Kis aranyos lett, egyszer nézhetős, családi kikapcsolódás. A mesefilmek átvették a filmlistám felett a hatalmat, volt itt Hotel Transylvania, Oroszlánkirály, Némó nyomában, Táncoló talpak és még sok más, de azért számot nem említek, hiszen mégiscsak 20 éves volnék. De a szokásos Marvel és Harry Potter maraton sem maradhatott el most sem - valamiért mindig visszatérek hozzájuk. Doktor Szöszit már régen láttam, de örök kedvenc, ha romantikus komédiáról van szó. Egyszerűen nem lehet megunni. Ebben a három hónapban szerencsére nem volt csalódás filmek terén, de említésre méltók annál inkább. Ígéretes szereposztással kecsegtetett az Enola Holmes, és végül egy könnyed, laza kikapcsolódást adott nekünk. Nem elcsépelt perspektívából mutatja be a jól ismert Sherlock Holmes magánnyomozót előtérbe helyezve a húgát, Enolát. Valamint ha már Netflix, kicsit korán rákaptam már a karácsonyi filmekre - a Karácsonyi hadgyakorlatot, kedves romantika-rajongók, ki ne hagyjátok! 

Barry Allen, the fastest
man alive

Ősszel nem néztem sokféle sorozatot, de azok többnyire nem csak egyévadosak voltak. Az Esernyő Akadémia nem avatott nálunk akkora sikert, mint eleinte gondoltuk, de egynek nem volt rossz. Valamint párommal belekezdtünk a The Flash-be - amit már én néhány évadig láttam, ő meg majdnem végig, de együtt még nem, és amúgy is hiányosak az emlékeim róla. Meg is néztünk már belőle 3 teljes évadot, tervek szerint pedig ha végzünk, a Zöld íjásszal folytatjuk a DC univerzumot. A TikTok-láz engem is elkapott nyáron és még mindig tart a hatása - habár engem leginkább a könyves, filmes, sorozatos tartalmak érdekelnek valamint a könnyű receptek, amikből hasznosítottunk is itthon már párat. De a lényeg, hogy a sok velem szembejövő Vámpírnaplók videó meghozta a kedvem, hogy elölről kezdjem nézni a sorozatot (legalábbis az első 5 évadot, aztán majd meglátjuk, mit hoz a jövő). És persze az sokadik nézésre sem olyan, amit csak úgy abba tud hagyni az ember egy vagy két rész után... Valahogy mindig jön a következő és a következő. Amit viszont mindenképpen a figyelmetekbe szeretnék ajánlani, az az Emily Párizsban c. 10x23 perces sorozatocska Lily Collins főszereplésével, ami olyannyira magával ragad, hogy nem lehet abbahagyni, egyszerre izgalmas és aranyos, a francia attitűddel együtt teljesen addiktív elegyet alkot. 

A csekély terveim télre...

December 21.
Vizsgaidőszak kezdete
Most a túlélésre játszunk a 6 vizsgával és egy nagy beadandóval. 

December 24-26.
Karácsony
Szerintem mindenki által várva-várt ünnep.:)
Bár az idei talán rendhagyó lesz sokunknál.

Mindenkinek nagyon sok erőt kívánok a (kiszámíthatatlan) jövőhöz és előre is szeretnék nagyon boldog karácsonyt - de addig is áldott adventi készülődést kívánni!

Millió puszi:

Barby