Június & Július & Augusztus 丨Összefoglaló és tervek őszre - 2024

 

Nem is hiszem el, hogy ilyen könnyedén tovatűnt a nyár. Mintha csupán egy szempillantás választana el a júniustól... 

Gondolom, mindannyian ugyanannyira vártátok az idei Ünnepi Könyvhetet, mint én. Szerintem rendkívülire sikeredett, legalábbis számomra biztosan. Mind a négy nap kimentem a rendezvényre, találkoztam sok könyves barátokkal, ismerősökkel. A pénteki nap azért is kiemelkedő ezek közül, mert sok év után újra találkoztam Lillával -, akit a Lillsz in Bookland blogról ismerhettek.
Szombaton elmentem Sienna Cole és Ludányi Bettina közös író-olvasó találkozójára: ennek volt kötött és kötetlenebb része, csináltak nekünk kvízt, aminek helyes megfejtésével nyereményekért lehetett versengeni. Majd visszatérve a Könyvhét helyszínére dedikáltattam Diana Hunttal a Prédák házát, ami nekem egy igencsak meglepő olvasmányélmény volt - imádtam minden sorát! Itt beszúrnám azt a gondolatmenetet, hogy alapvetően milyen jó látni, hogy a könyvmolyok akár több órát is képesek sorban állni - még a tűző napon is -, hogy találkozhassanak kedvenc szerzőikkel! A délután nagy részét pedig a Blogturné Klub tagjaival töltöttem - mindig jó élmény könyves társaságban kötetlenül beszélgetni.

Átlépve a júliusba a Pandalány olvas bloggerinájával, Judittal mentünk egy el a várba egy kertmozi keretein belül, ahol a Gladiátort vetítették. Az egy autósmozi kivételével még nem jártam ilyen nyílt terepi mozizáson, pedig hatalmas élmény volt! Szerencsére a szúnyogok is elkerültek és csak kellemesen hűlt le a levegő, éjjel a várból pedig csodálatos kilátás nyílt a városra. Ebben a hónapban két szombat volt kiemelkedő: az egyik 20-án az Ed Sheeran koncert, amire már nagyon régóta vártam. Összességében a sok-sok koncertélményem közül ez volt a legszebb! Nagyon régóta szeretem Ed Sheeran munkásságát, és a Mathematics Tour felelevenítette az összes régi-új dalát. (spoiler alert: Torkom szakadtából énekeltem.)

A másik fontos esemény júliusban a Faetasia által szervezett ACOTAR bál volt. Ti is sokszor belefutottatok olyan videókba, ahol beöltöznek az emberek fantasy-szereplőknek, és táncolnak egész este? Ezt az élményt hozta el nekünk a Faetasia, és már a bálra való készülődés, hangolódás is igazi élmény volt. Mivel Betti barátnőm varrta mindkettőnk ruháját, így magát az eseményt is rengeteg együtt töltött idő, szabás-vágás-mérés előzött meg. Én Morrigannek öltöztem, Betti pedig Aelinnek. Így mentünk a bálra, ami szerencsére nem esik messze tőlünk - a 17. kerületi Podmaniczky kastély adott neki otthont. Összességében nagyon jól éreztük magunkat, ugyanakkor helyenként voltak szervezési malőrök, amelyekben remélem, hogy fejlődnek a szervezők.

Az augusztus a kedvenc hónapom az évben. Igazából ennek pusztán önző okai vannak: ekkor van a születésnapom. Idén betöltöttem a 24. életévemet - és furcsa belegondolni ennek nyomán, hogy a blog jövőre 10 éves lesz! Amúgy pont a születésnapomon jelent meg Amerikában a Velünk véget ér című film (sajnos itthon néhány nap csúszással) - és a Könyvmolyképző Kiadó volt olyan kedves, hogy meghívott a premier előtti vetítésre. A könyvadaptációkkal van egyfajta szeret-nemszeret kapcsolatom. Többnyire csalódok bennük, de ennek ellenére mindig megnézem őket. Az elmúlt hetekben a filmet minden platformon a szájukra vették, mindenkinek meg kellett szólalni a körülötte kialakult botránnyal kapcsolatban. Ilyenkor mindig vigyázni kell, hogy kinek hiszünk, és fontos primer forrásokra támaszkodni - és nem olyannak hinni, aki láthatóan nem is akarta szeretni a filmet. Szerintem a lehetőségeihez mérten egy szuper adaptáció lett a Velünk véget érből. Kétszer láttam már moziban, és másodjára is ugyanannyira megérintett, ha nem jobban. Nagyszerűen kidomborítja a történet mondanivalóját: ami szerintem az, hogy lehet bántalmazó egy jól szituált, gazdag, jóképű idegsebészből is. Felhívja a figyelmet és erőt ad a rászorulónak. 

Persze a koncertsokaság nem állt meg júliusban: 10-én a szokásos ByeAlex és a slepp koncerten voltunk a Budapest Parkban, majd 17-én pedig a Bookline jóvoltából a Follow the Flow koncertre jutottam el.

 

 

Olvasmányélmények szempontjából 28 darab könyvet olvastam el a nyáron. Ezt elég produktívnak nevezném, sőt ezen felül olvastam mindenféle szakmai kötetet, amik a polcomon hevertek már egy ideje. És sok új kedvencet avattam kezdve rögtön az első könyvvel, amit még májusból hoztam át. Ez Soós Tibor: Az istennő amulettje. Azoknak ajánlom, akik szeretik a történelmi regényeket, főleg az antik ihletésűeket, ami ugyanakkor tele van izgalmakkal, kalandokkal és egy különleges nyomozással. Sok fantasy-történetet is olvastam a nyáron, ezek közül nagy kedvencem lett Leigh Bardugo tollából a Farkasok törvénye, Rebecca Rosstól az Isteni riválisok, Kate Goldentől az Ónix hajnala és persze a várva várt Vasláng Rebecca Yarrostól. Romantikus történetekből sem voltam híján ebben a három hónapban. Szerencsésnek mondhatom magam, mert megjelenés előtt olvashattam Rebecca Yarros romantikus, ám drámai regényét, az In the Likely Event - Abban az esetben című regényt. Mindenképp ajánlom a zsáner kedvelőinek! Abby Jimenez: Átkozottul szeretlek című kötete meglepő fordulatot hozott, ugyanis csupán egy könnyed, nyári történetet vártam tőle, de annál sokkal többet kaptam, hiszen kardinális kortárs problémákat feszeget és jár körül. Aki pedig egy rendkívüli családtörténetet szeretne olvasni, annak teljes szívemből ajánlom A toronyőr lányait Jean E. Pendziwoltól. Ezeken kívül nagyban hódított nálam a görög mitológia egy időben: július végén - augusztus elején három kötetet is elolvastam a témában. Kezdtem a szenzációs Akhilleusz dalával, majd elolvastam az Ariadnét Jennifer Sainttől, végül pedig a kezembe került Csoma-Lőrincz Tamara, magyar szerző debütálókötete, a Hádész, az alvilág tini kalandora című könyv, amit nemcsak fiataloknak ajánlok, hanem bármilyen korosztálynak, aki szeretne egy széleskörű, kulturális történetet olvasni.

Az új szerzeményeim száma most kivételesen magas: 34 kötetre rúgott. Ebben volt könyvhetes szerzemény, hirtelen felindulásból elkövetett vásárlás, szakdolgozatos kutatóanyag beszerzése, recenziós példányok. Vannak olyan kiadók, akik tömbösítve szokták küldeni a példányokat, és most is volt egy gigamega 15 könyves pakk is.

 

Nyáron 504 epizódot néztem meg. A májusi Bridgerton-láz kitartott júniusig, mikor leadták a 3. évad fennmaradó részeit. Amennyire szerettem az első négy epizódot, valahogy annyira nem jött át nekem teljesen a folytatás. Penelope és Colin dinamikája szerintem nagyon megsínylette, ne is beszéljünk a nagy port kavaró nemváltozásról Francesca szálán... Mindezek leapasztották a lelkesedésemet, hiába néztem végig még aznap, amikor feltettél Netflixre. Idén nyáron is tartottam egy Jóbarátok maratont, most május végétől július közepééig néztem. Majd újranéztem az Emily Párizsban eddigi részeit, hogy felkészüljek az új évadra - amit szintén ketté szedett a streaming szolgáltató.  Aztán elkezdtem a még sosem látott (nem csak újranézek ám!) Két pasi - meg egy kicsit. Ezzel kapcsolatban azt éreztem, hogy Charlie Sheen kiírásáig eléggé ellaposodott már a sorozat, hozta ugyanazokat a fordulatokat minden évad végén, és egy idő után már csak Charlie Harper miatt néztem, aki a hátán vitte a showt. Próbálkoztam 1-2 résszel a kiírását követően is, de már nem élveztem úgy, így félbe is hagytam. Ezek után kezdtem az egyik komfortsorozatomat, a Vámpírnaplókat, aminek bár az utolsó évadai szintén ellaposodtak, Damon Salvatore ettől függetlenül a képernyőhöz igéz. Eddig a második évad végéig jutottam, így ezt átviszem az őszbe. Az idei nyaramat ugyanakkor mindezek mellett a Sárkányok háza uralta. Már hihetetlenül vártam a folytatást, és nyolc héten keresztül minden alkalommal felkeltem hajnali 3-kor, hogy egyenes adásban nézhessem, ne érjen spoiler míg hazaérek munkából, és amúgy is ez már egyfajta hagyomány nálam. Pont jól jött ki, mert szülinapom hétfőjén ért véget ez az új évad, így aznap már a teljes évadot egyben tudtam újranézni. Sokak szerint nagyon lassú és unalmas lett, én (néhány "ezmegmivolt" jeleneten kívül) nagyon élveztem, habár epikusabb befejezést jósoltam volna neki - az évadzáró egyfajta 70 perces előzetes volt a harmadik évadhoz. Nekem kimondottan tetszik, hogy ilyen alaposan mutatja be a felkészülést a nagy összecsapásokra, és már előre látom, hogy a jövőben mennyire meg fog szakadni a szívem a kedvenc karaktereimért. 

Összesen 12 filmet néztem csak meg a nyáron, ami nálam nagyon kevésnek számít alapvetően, de ebben a három hónapban jobban az olvasáson és a sorozatokon volt a hangsúly. Háromszor voltam moziban, ebből kétszer az It ends with us - Velünk véget ért néztem meg, és egyszer a Deadpool 3-at. Az előbbiről már fentebb említettem néhány gondolatot, különösebben nem mennék bele a témába jobban, hiszen mindenkinek megvan a véleménye róla, én biztosan újra fogom nézni, amint lehet. (Amit amúgy nem értek, hogy a mozik nem adták feliratosan, csak szinkronnal vagy eredeti hanggal felirat nélkül.) A Deadpool 3 szerintem hozta azt, amiért a Marvel rajongók beülnek egy Deadpool filmre. Humoros volt, vérfürdő volt és teljes mértékben szórakoztatott. Ugyanakkor szerintem kellett már bele egy kis újítás, és hogy Wolverine-t visszahozták, új színezettel töltötte meg a filmet. Ezeken kívül láttam kétszer az Imádlak utálnit, mert annyiszor volt dallamtapadásom az Unwritten miatt, hogy ez implikálta az újranézést. Az örök kedvenc romkomomat néztük meg unokahúgommal: Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt? Sosem tudom megunni ezt a filmet!

 

Ezeket tervezem az őszre:

Szeptember 9.
mesterképzés második év

Szeptember 12.
Margaret Island koncert
Budapest Park

Szeptember 26-29.

Nemzetközi Könyvfesztivál

Élvezzétek még ki a nyári időt, hamarosan érkezni fog újból a gyertyagyújtós, bekuckozós időszak! 

Millió puszi,

Barby