Szeptember & Október & November | Összefoglaló és tervek télre - 2024

 

Igazából rendkívül nehezen találom most a szavakat. Az ősz idén betöltötte a költői szerepét, és az elmúlás fájdalmas jelölőjévé vált. Az elmúlt három hónap - legfőképpen a legutóbbi - rendkívül nehéz volt és egzisztenciálisan nagyon megterhelő. A korai sötétedés és az évszakváltás minderre rátett egy lapáttal, és vajmi kevés ellenérvet találok arra, hogy miért ne kéne minden évben a hideg hónapokat medvemódra átaludni. 

Egyértelműen a tetőpontja ennek a három hónapban a görögországi utam volt. Az egykori filozófus szaktársaimmal még nyáron kiterveltünk egy utat, ahova közösen, csak nekünk négyünknek el kellene utazni. Ez természetesen a filozófia bölcsője lett: Athén. Október végén utaztunk, és arra a hosszú hétvégére visszacsöppentünk a nyárba. Könnyed, laza ruhákat vittem magammal, és egy olyan cipőt, amiben kényelmesen be lehet látogatni a várost. Nem is kell mondanom, hogy hány lépést tettem meg a négy nap alatt! Vittem magammal a fényképezőgépemet, ami nagy szolgálatot tett, csodálatos képeket tudtam csinálni az ezeréves oszlopokról, épületmaradványokról és mindenről, ami csak egy picit is érdekesnek tűnt számomra. Az atmoszféra varázslatos volt - az Akropolisz és a Parthenon lenyűgöző volt, láttuk az Olympia stadiont, bejártuk a National Gardent, fotózkodtunk Platónnal és Szókratésszel, utóbbinak a börtönéhez is elmentünk. Igazi kultúrsokk volt! Mivel tanultam ógörögül, így mindenhol a feliratokat figyelgettem, és próbáltam leporolni az egykori tudásomat. (De tudtátok, hogy a wc papírt nem lehet lehúzni?)

 

Másik fontos esemény ősszel természetesen a Könyvfesztivál volt. Előtte Samantha Shannon dedikált a BookUp könyvesboltban, ahová én is elmentem - habár még nem olvastam tőle, de A narancsfa-kolostor már szerepelt a kívánság-/várólistámon egy ideje. És már névre szólóan dedikálva is van! A Fesztivál 4 napjából 3-an kint voltam, szereztem be újdonságokat és meglátogattam a Librotrade standját, ahol a vártnak megfelelően igazi tömeg ólálkodott. De az egész Millenárison! Bár nem sokan értenek velem egyet, de én sokkal jobban szeretem a Könyvhetet, mivel ott a szabad levegő, nincs bezárt érzésem és a Vörösmarty tér környéke, amiben otthonosan mozgok. Hiába vannak sokan, valahogy ott mégsem érzem azt a fullasztó légkört, mint a Millenárisban. De ez a saját, személyes véleményem. Ennek ellenére persze jól jön azért a fedett terület, mert idén nagyon borús volt az idő és szombaton szinte egész nap, megállás nélkül felhőszakadás volt. 

A Libri Könyvesboltok mostanában számos tematikus napot tart - ezen egyike volt a Taylor Swift-nap, ahol rengeteg zenekedvelő olvasó, fiatalok és idősebben is egyaránt részt vehettek a könyvesbolti számos programon. Lehetett fotózkodni a fotó-sarokban, barátságkarkötőt készíteni, letenni a voksot, hogy kinek melyik a kedvenc Taylor Swift albuma és egy nagyszerű kvízjátékon is részt vehettünk, ahol még a legvadabb swiftie-ket is elgondolkodtatták a feladványok. 

Ősszel 32 könyvet (és még jónéhány szakirodalmat) olvastam el - hát igen, elindult a félév, emiatt ennek a számnak a nagy része valamelyik órámra kellett, de amióta a Blogturné Klub tagja vagyok, azóta a sok újdonságnak sem tudok ellenállni, így a szabadidőm nagy részét az olvasás teszi ki. (És imádom!) Az egyik szemináriumom a krimi mint műfaj köré épül, így heti egy krimit el kell olvasni - Agatha Christie (ez más kérdés, de miért is kellett a Tíz kicsi négerből policy correct kiadás?), Georges Simenon, Raymond Chandler, Szerb Antal és még sokan mások. Ezek közül a kedvencem Sofi Oksanen: Tisztogatás című regénye volt, amiről írtam a blogon is.
De az első regény a Fekete torta volt, amit ebben az őszi időszakban olvastam. Izgalmas volt, újfajta kulturális tapasztalat, és az adaptáció is kimondottan hű lett az alapjához. Ezután jött egy utazás a görög mitológia világába: Medusza pillantása. Majd egy hazai írás az identitásválságról és gyermeki traumákról Havas Juli Papírbabák című regényével. És boldogan jelentem be, hogy idén folytattam a két éve megkezdett Caraval trilógiát - és már nem tudtam letenni! A Legendary és a Finale újabb síkra emelte a történetet, és már alig várom, hogy a Volt egyszer egy összetört szív is a kezembe kerüljön! A fantasy világ után jött egy igazán aranyos, romantikus történet egy virágkötő és egy esküvőszervező között: Szeret, nem szeret címmel! Ezt egy kicsit pikánsabb olvasmány követte: Vi Keeland és Penelope Ward közös regénye, a Hogyan randizzunk? És már tudhatjátok, mennyire imádtam a Maxton Hall adaptációt, így alig vártam, hogy a Könyvmolyképző Kiadónál megjelenjen az alapjául szolgáló regény, a Save Me - Ments meg. Hát így is mennyire imádtam! Nisha J. Tuli - A Napkirályné próbája című regényével már nagyon régóta szemeztem, és így hogy már megérkezett a folytatás is, még nagyszerűbb volt az élmény, hiszen a függővég után rögtön bele is vethettem magam Az Aurórakirály hatalmába. Azt mondanom sem kell, milyen csodálatos vizuális élmény már csak a kötetek külseje is! Kristin Harmel új könyve ezúttal is a második világháború tragikus idejébe kalauzolhat el bennünket - Egy lány Párizsban egy szívhez szóló, anyaság-történet, ami még a végére is tartogat néhány könnycseppet. Ezután jött az évben talán a legjobban várt olvasmányom: a Powerless - Hatalom nélkül! Még mindig nem találom a szavakat, nagyon szerettem a romantasy-rajongóknak igazi csemege, és már beszereztem angolul a gyűjtői kiadást illetve a folytatást. Alig várom, hogy sort keríthessek rá! Ellenben Stacia Stark: Oly kegyetlen és kedves udvar című könyve bár az első pillanatban nagyon érdekesnek tűnt, nem tudta zsánerrel kapcsolatos elvárásaimat megugrani.  De ha egy jó romantikus-fantasyt szeretnétek olvasni, akkor ajánlom Carissa Broadbent - A kígyó és az éj szárnyai címmel írt vámpír-halandó történetet, ahol új értelmet nyer a vámpír kifejezés. Mariana Zapata ismét elvarázsolt a Várj reá!-val, azt mondanom sem kell, bár a címét nem hazudtolta meg, mert ebben a slow burn romance-ben több volt a slow, mint a burn. Budai Lotti és Zubor Rozi közös albumát is sikerült novemberben már sort keríteni, mert már nagyon érdekelt, mit tartogat a Micsoda szinglik voltak! Nem is kell mondanom, mennyire csodálatos és informatív élmény volt! Még kiemelném ebben a részben Kosztolányi regényeit, amit egy hétvége alatt befaltam - (oké, kötelességből, de azért nagyon jó élmény volt) Pacsirta, Aranysárkány és Édes Anna. És a mélyebb illetve irodalmi érdeklődéssel rendelkező olvasóknak ajánlanám még Jodi Picoult friss regényét, a Nem ér a nevemet, mert egy olyan irodalmi problematika köré csoportosul, ami Shakespeare szerzőségét kérdőjelezi meg. Végül pedig három friss KMK megjelenés került a kezembe: a Carrie Soto visszatér, melyben Taylor Jenkins Reid egy újabb fikciós memoárt tár elénk, illetve a Versengő Vadon K.A.Tucker tollából, ahol autentikusan a hófödte Alaszkába kalauzol el bennünket, valamint Rebecca Yarros szívszorító története, Az utolsó levél. Bevallom, nehéz választani ezek közül bármi kedvencet, mert annyi jó kötet került a kezembe!

 

Ősszel 39 új szépséggel bővelkedett a magánykönyvtáram: kezdődött a péntek 13-as Libri-akcióval (ekkor az Amina asz-Sziráfi kalandjait vettem meg), majd a Samantha Shannon dedikálásra természetesen beszereztem A Narancsfa-kolostort, de érkeztek hozzám recenziós és előolvasási példányok, egy nagyobb csomag a Könyvmolyképző kiadótól, és természetesen a Könyvfesztiválról sem mentem haza üres kézzel. Majd az Animus kiadónál beleakadtam egy nagyobb akcióba, ahol a Harry Potter jubileumi kiadásaira volt jelentős kedvezmény, így elérkezett a legjobb alkalom, hogy beszerezzem különböző házak színeivel az eddig megjelent öt részt. Már említettem a Librotrade rendelésemet a Powerless és Reckless gyűjtői kiadásaival, de aznap kaptam egy nagyon szép csomagot az Álomgyár kiadótól, ami Anne L. Green legújabb, toxikus kapcsolatokat bemutató regénye, a Lapokba zárt titkok köré épült, de azon kívül még az írónő novellái és a jubileumi, éldekorált Elvarratlan szálak című kötete is a dobozban lapult. Hát nem mondhatom, hogy szűkölködni fogok olvasmányokban!

Filmek terén kimondottan lazán telt az évszak. Mint minden szeptember 1-jén, idén is megnéztem a Harry Potter és a bölcsek kövét, de utána néhány Marvel-film kivételével nem volt más a terítéken: összesen 9 filmet néztem meg három hónap alatt.

Ellenben sorozatot! (Már nehezen tölti be a snitt is az idei sorozatnézéseimet.) 367 epizóddal zártam az őszt - még a nyár utolsó napjaiban kezdtem el a Vámpírnaplókat nézni, amit október közepéig be is fejeztem. Bár megszakította helyenként a Fekete torta, amit a könyv elolvasása után meg is néztem, valamint az új évada az Emily Párizsbannak. (Imádtam! #teamMarcello) Azóta megint Agymenőket nézek (már a 10.évadnál járok), illetve időközben a Babilon Berlint is sorra kerítettem a már említett krimi-órámra.

Az év utolsó hónapjára számos tervem van: esküvőre megyek, a friss Borbély-kutatásomat egyetemi TDK-n kell prezentálnom, de amik izgalmasabbak...

December 8.
Álomgyár évzáró

December 21.
ACOTAR álarcosbál
Faetasia

December 24-26.
Karácsony

December 28.
30Y koncert
Akvárium Klub
(ez már nálunk hagyomány)

Mindenkinek meghitt ünnepi készülődést kívánok:
Barby